Egyszerre kiderült, mennyi rokonunk van külföldön, és mind a mi segítségünket várja. Nagyi szerint már csak az volna rosszabb, ha mi várnánk az ő segítségüket. Először Rudi bácsi írt Kanadából, akit Apu is csak hírből ismer, mert a nagypapája öccse. Arra kérte Aput, hogy nézzen utána, mi történt az ő versenyistállójával, mert olvasta az újságban, hogy most mindent vissza lehet kapni, amit régen elvettek az emberektől. Ha ez igaz, akkor ő szívesen haza is jönne, mert úgyis unja a két magyar barátját, akikkel már negyven éve veszekszik. A szövegrészlet Janikovszky Éva 1990-ben, a Kincskereső gyermek- és ifjúsági irodalmi folyóiratban megjelent egyik rövid elbeszéléséből származik. A rendszerváltás körüli zavaros időszakot egy kamasz lány szemszögéből fogalmazta meg az írónő, az eredetileg tervezett kilenc, összefüggő szövegből végül csak hét jelent meg.
Janikovszky Éva a ciklust nem tartotta befejezettnek, így akkor kötet sem született belőle. Halála után több mint két évtizeddel a Móra gondozásában most mégis megjelent az elbeszélésciklus. A Te ezt még úgysem érted… című kötet megjelentetését két doktoranduszhallgató javasolta a kiadónak: Vigyikán Villő, aki a szöveg és a kép viszonyát kutatja többek között Janikovszky Éva és állandó illusztrátora, Réber László közös munkáin keresztül, illetve Vojnics-Rogics Réka, aki jelenleg Janikovszky Éva irodalmi hagyatékának feldolgozásával foglalkozik.
– Kiadóként azt a kérdést kellett feltenni magunknak, hogy ha a tervezett két írás megszületett volna, mennyivel lett volna kerekebb a történet. Úgy vélem, lezáratlanságában is egységet alkot a ciklus, és a téma is megengedi ezt a töredékes formát. A szövegeket egyben olvasva pedig valahogy mégsem volt hiányérzetem – fogalmaz Pacskovszky Zsolt, a Móra kiadó főszerkesztője. – A rendszerváltásról szólnak ezek az írások, azzal egy időben születtek, és a kellő távolság hiánya miatt másként reflektálnak a történésekre, mint a mai olvasók. Stendhal A pármai kolostor című művét juttatják eszembe, amelyben a főszereplő, Fabrizio del Dongo a waterloo-i csatába keveredik. Ma már tudjuk, mennyire fontos esemény volt az az ütközet a történelemben, de a főhős akkor, ott – a saját idejében – csak a pillanatnyi zűrzavart érzékelte. Ilyen szempontból is érdekesek Janikovszky Éva írásai.
A történet hőse Dorka, aki megpróbálja megérteni a körülötte formálódó új és bizonytalan világot, de az érzékeny kamasz lány életkorából fakadóan az élet nagy kérdéseire is igyekszik választ találni. – Ezekből az írásokból pont az derül ki, hogy a családi problémák vagy egy kamasz világra eszmélése bizonyos értelemben felülírja a rendszerváltás tematikáját. Örök érvényű probléma, miként kommunikálnak egymással a családtagok, van-e elég türelmük a másikhoz. Nyilván élesebben jelennek meg ebben a történelmi helyzetben bizonyos kérdések és konfliktusok, de más is előidézhetné ezeket – mondja Pacskovszky Zsolt.
Te ezt úgysem érted… – a kötet a címe ellenére is megmutatja, hogy Janikovszky Éva gyerekhősei sokkal többet fognak fel a körülöttük zajló történésekből, mint azt a felnőttek gondolják. – Általánosságban mégis az a legnagyobb problémája ezeknek a szereplőknek, hogy mindezt nem tudják világosan megfogalmazni. Épp ez az ellentmondás működteti olyan remekül Janikovszky Éva szövegeit. Számomra megdöbbentő élmény volt, amikor a saját gyermekeim hat-hét éves koruk táján minden fontos kérdést feltettek. Olyanokat, amelyeket mi, felnőttek sokszor már el is felejtünk megkérdezni. Miért élünk? Miért kell meghalni? Miért és hogyan kell hinni valamiben? Dorka is hasonló módon vívódik és kérdőjelezi meg a körülötte lévő világot, miközben kérdésfelvetéseivel görbe tükröt tart a szüleinek – de az olvasóknak is. A Móra Könyvkiadó főszerkesztője szerint ebben a Janikovszky kötetben tetten érhető az is, hogy milyenek vagyunk ma. – Felmerül a kérdés: vajon véget ért a rendszerváltás? Számomra ez akkor történne meg, ha az emberek mentalitása megváltozna. De ezt három évtizeddel a rendszerváltást követően sem érzem. Úgy tűnik, ahhoz, hogy a gondolkodásmódunk átalakuljon, pár évtized nem elég.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/16. számában jelent meg április 19-én.
