A legnagyobb autógyárak ugyanis sorra jelentik be, hogy a elektromosítás kizárólagossága tévút, és ennek szellemében tervezik újra a gyártást, fejlesztést - az olajországok meg kérnek egy kávét.
Dévényi István
Boldog vagyok, mert, ha majd az unokám megkérdezi, hogy nagypapa, hol voltál, amikor a Fidesz-közeli közvélemény-kutatók nyílt sisakkal és büszkén csináltak hülyét magukból, mosolyogva válaszolhatok, hogy hát ott voltam.
Ahogy ránéztem a szavazási logisztikára, valami olyasmi motoszkál bennem: nemhogy ünnepről nem beszélhetünk, de a demokráciával is gond van.
A sör-virsli vonal azért nem figyelt be, erős balos elhajlásnak tűnhetett volna, meg a NER-ből nézve prolis is, rég túl vannak ezen a kaviáros magángéppel yachtkikötőbe utazgató unortodoxok.
A „jó öreg” fideszes emberem sopánkodik, mert már a minisztériumban is felütötte fejét a kétkedés és bizonytalanság, s a kávészünetben arról megy az óvatos folyosói suttogás, hogy ez most valami más.
A baloldalon minden párt egyforma, háborúpárti és áskálódnak Magyarország ellen Brüsszelben. Orbáni egyszeregy.
Kis város, nagy dráma, országosan apró sztori, ám mégsem, mert tökéletesen bemutatja, mivé lett a magyar demokrácia.
Gyönyörű vesztes címmel nyílt kiállítása majdnem másfél évtized után Győri Mártonnal. A művész a kultúráról, Demeter Szilárdról, ellenzékről és Magyar Péterről. Interjú!
Másfél évtized aljassági rutinja ment seperc alatt a levesbe Magyar Péter színre lépésével: már nem lehet összegyurcsányozni, nevetséges sorosozni, a dollárbaloldal meg viccnek is rossz.
Dévényi István elképzelte, milyen propagandistának lenni. Ez lett belőle.
Egyre csak kapom a szomorú történeteket. Megannyi elrontott, félrecsúszott, kisiklott élet. Megannyi ugyanazon kaptafára készült pszichothriller.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd a honi közélet viharának közepiben találom egykorvolt kedvenc punk együttesemet, meglepőbb ez, mint a Magyar Péter-jelenség, és lám, megtörténik mindkettő.